Ez a poszt nem arról szól, miért ne a Tisza, miért a Fidesz. Mindenki tudja rólam, mit gondolok a világról.
Aki ismer, tudja, irtózom a fegyverektől. Az én értékrendemben a fegyver csakis a rendvédelmet, a haza védelmét szolgálhatja. Nincs máshol helye.
Ma a digitális térben naponta vègeznek ki embereket a véleményükért. A szó energia, rombol. És sajnos alig egy hete túlmentek a verbalitáson, meggyilkoltak egy véleményvezért, miközben szónokolt. Ebben a környezetben a fegyver pláne agressziót és félelmet képvisel.
A politika szereplőinek felelőssége, mit visz az emberek közé, a szó átvitt, és jelen esetben fizikai értelmében is. Ruszin-Szendi Romulusz fegyverrel a derekán beszélt a hallgatóságához a színpadról. Gondolom így szaladgál minden nap, és nem csak oda vitte magával; ha igen, a baj még nagyobb.
A politikus, aki az emberekhez beszél, metakommunikációjával kezet is fog a hallgatósággal, ezzel is építve a bizalmat, ami segíti a befogadást, a megértést. A kézfogás egy ősi kommunikációs gesztus, amellyel azt jelezték a felek, szándékaim barátságosak, és nincs nálam fegyver. Nála van. Úgy kéri a hallgatósága bizalmát, hogy közben az övén ott az eszköz, amely nem való oda, egészen egyszerűen azért nem, mert metakommunikációjával azt üzeni: nálam van a képesség, hogy elvegyem az életed, és ezzel az előnyömmel állok eléd, és ezt az előnyömet kéznél tartom.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Ruszin-Szendi Romulusz mészárlásra készült. Azt szeretném érzékeltetni, hogy fegyveres metakommunikációjával, testbeszédével - mint mindannyian -, kb. nyolcszor többet árul el magáról, mint a szavaival. Túl az agresszivitásból eredő magasabbrendűségén, belső gyengeségét fegyverrel kompenzálja. Erőfölényével pedig kérkedik is, hiszen mint mondja, sokszor viszket a tenyere…
Az ilyen emberrel szemben pedig csak annyi a jó tanács, ahogy feltételezem ő fogalmazna: tartsd szárazon a puskaport…
forrás: facebook.com/doditygabriella